alma Fajták



A fajtaválasztás a termesztő egyik legnehezebb feladata. A helytelen fajtaválasztás legalább akkora - ha nem nagyobb - gazdasági veszteséget okozhat, mint amekkora többlethaszonnal jár a jó fajták kiválasztása. Ez a veszély különösen azért nagy, mert a fajták termőhelyi viselkedését csak évek múlva ismerjük meg, és hosszú évekig viselhetjük a téves választás káros következményeit. Az igényes piacokat is megcélzó, minôségi termesztést vállaló termesztőknek a fajták kiválasztásánál a következő fajtatulajdonságokat kell figyelembe venni:

Az alanyok használatával az oltványokban megjelenő előnyös tulajdonságok meghatározó jelentőségűek. Az alanyválasztás során a következő szempontokra kell odafigyelnünk:



A fajtaszerkezet elemzése

A hazai almatermesztésre a gazdag fajtaszortiment és a szegényes fajtahasználat ellentmondása jellemző. Az üzemi árugyümölcsösökben az 1960-as évekig 10-12 fajtát termesztettek. 1960 és 1980 között az állami gazdaságokban és a mezőazdasági termelő szövetkezetekben három fajtára - Jonathan, Starking, Golden Delicious -, illetve azok változataira, spur típusaira és hibridjeire korlátozódott a termelés. A Jonathan mint főfajta a gyümölcsösökben minegy 60 %-kal szerepelt, a Starking aránya 17-20 %, a Golden Deliciousé pedig 10% volt. A téli érésű almafajták 95 % -os arányban uralták a termelést, a nyári és az őszi érésűek aránya kicsi (5 %) volt, és a választékból teljesen hiányoztak az ipari almafajták.

A hazai nemesítési munka is csak a három fô fajtánk klónszelekciójára korlátozódott, de a Golden Delicious és a Starking fajtacsoport esetében ez a klónszelekció nem hozott említésre méltó eredményt.

A Jonathan igen magas aránya - mely az amúgy is gazdaságilag jobban súlytott északi és keleti országrészben jellemző - nehezíti a szüreti munkacsúcs széthúzását, az optimális szüreti idő betartását, folyamatos betárolást és értékesítést. A fajta egyik legnagyobb hibája foltosodásra való hajlama, további gond, hogy rosszul, illetve rövid ideig tárolható. A jövőben telepítendô ültetvényeknél alapvető feladat a Jonathan túl magas arányának csökkentése.

A Golden Delicious szinte csak pollenadó fajtaként szerepel az üzemi termesztésben. Egy-két soros telepítése Jonathan és Starking fajták között nem tette lehetővé specifikus növényvédelmét, így általában erősen perzselődött a gyümölcs. Spúr változatainak elterjedését a Golden Delicioustól való félelem és a tőkés piacokon kialakult túlkínálat akadályozta.

A Starking Delicious fajtakörhöz tartozó fajták mutatósak, így az exportban viszonylag jobban voltak értékesíthetők. A standard fajta erős növekedése, fagy- és fuzikládium érzékenysége, kései termőrefordulása, heterogén gyümölcsmérete és színeződése számos problémát vetett fel. A Jonathan helyettesítése a Starkinggal nem vált be a gyakorlatban.



A fajtaszerkezet fejlesztése a hazai almatermesztésben

Almatermesztésünk fejlesztésének legsurgetôbb feladata a fajtaszerkezet javítása. A fogyasztó igényeit ma már nem elégíti ki a Jonathan, Starking és a Golden Delicious fajták, hanem bővebb fajtaválasztékot vár. A tendencia a színesebb gyümölcsök felé mutat.

Hazánkban viszont csak részleges a fajtaváltás. Az előző tíz évben kialakult fajtaszerkezetet elsősorban a kivágások határozták meg és csak másodsorban a telepítések. Az újnak tekinthető fajták közül Idaredből vannak számottevő ültetvények. A gazdákat meg kellene győzni arról, hogy próbáljanak ki minél több fajtát , ismerjék meg termesztési tulajdonságaikat és tegyék próbára azokat a piacon. Abszolút jó fajta azonban nincsen, a fajtáknak vannak előnyös és hátrányos tulajdonságaik. A jövőben viszont csoportosításuknál új marketing szemléletű szempont lesz: van régebbi és van új, a piacon keresett divatos fajta, amelyet magasabb áron lehet értékesíteni.

Az európai piacon fő fajtának számítanak a Golden Delicious, a Red Delicious, a Granny Smith, a Rome Beauty, a Cox narancs renet, az Elstar, a Gloster, a Boskoop és az Idared. Mindegyiknek megvan a maga speciális éghajlatigénye. A Golden Delicious, a Red Delicious és a Granny Smith tipikus dél-európai fajták. Ugyanakkor a Jonagold, az Elstar, a Cox és Boskoop jól teremnek Észak-Nyugat Európában. Az utóbbi időben sok új almafajtát - többek között az előzőekben felsoroltakat is - hoztak be országunkba, mégis nehézséget okoz a tájba illő, az elkövetkező évtizedre javasolható piacos alma kiválasztása. A magyar termesztők csak olyan fajtákat válasszanak, amelyek piacképesek Európában és környezeti igényeik megegyeznek a magyarországi adottságokkal. A módszeresen vizsgált több mint 200 fajta közül a következôk terjednek a termesztésben: Close, Gloster, Idared, Jerseymac, Jonagold, Julyred, Mollies Delicious, Mutsu, Ozark Gold, Redspur Delicious, Summerred, Vista Bella, Wellspur Delicious. Igéretesnek viszont a következő fajták mutatkoznak: Akane, Burgundi, Charden, Golden Delicious LI-85-50, Lyzgolden, Mizsei, Red Rome Van Well, Sampion, Smoothee, Topred Delicious, Watson Jonathan. A legújabb - Nyugat-Európában már elterjedt fajták - (Arlet, Brayburn, Gala, Golden Reinders, Fiesta, Fuji ) vizsgálata folyamatban van. Sajnos jelenleg az új divatos fajtákból nincs elég szaporítóanyag hazánkban, valamint a korszerű nagy állománysűrűségű ültetvények létesítéséhez szükséges alanyfajták is hiánycikknek számítanak, ez is gátolja ezen fajták gyorsabb elterjedését.



A hagyományos fajták ismertetése



  • Jonathan fajtakör

    Jonathan: 1800-ban New York államban véletlen magoncként jött létre és értékének felismerőjéről, Jonathan Hasbrouck-ról nevezték el. Hazájában bevezetését követően eléggé jelentős volt, de az 1900-as években nagyon lecsökkent a termesztési aránya. Európa valamennyi almatermesztő országában megismerték, de hazánkon kívül sehol sem vált fő fajtává. Hazánkban Bereczki Máté 1882-ben ismertette, és irta le ezt a fajtát. A fa középerős növekedésű, hajtásrendszere sűrű elágazású, lecsüngő. Rendszeres metszést igényel. A hajtás, a gyümölcs a lisztharmatra nagyon érzékeny. Növényvédelme költséges. A gyümölcs közepesen nagy (60-65 mm átmérő). Alapszine sárga, a napos oldalon mosott piros fedőszínnel. Kíváló zamatú gyümölcs. Elsősorban íze, tetszetőssége és alakja miatt kedvelt. Szeptember hónapban szedhető, 5-6 hónapig csak a szabályozott légteru tárolókban tárolható. Az agrotechnikával szemben igen igényes fajta. A termesztése során olyan pozitív rügymutációk is keletkeztek, amelyek gyümölcsének fedőszine intenzíven piros, tetszetősebb, a fedőszín szinte az egész gyümölcs felületét fedi. Az alapfajta teljesítőképessége és minôsége leromlott, ezért csak a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Intézet Rt újfehértói állomásán kiválasztott klónjai telepíthetők. Ezek a következők: Csány 1 Jonathan, Jonathan M 40, Jonathan M 41, Naményi Jonathan, Szatmárcsekei Jonathan és a Watson Jonathan. E fajták tárolhatósága és lisztharmat érzékenysége azonos az alapfajtáéval. A Jonathan fajtát íz-, zamatanyagai, kedvezô alakja miatt a keresztezéses nemesítésben is felhasználták, ebből származó értékesebb fajták, a Jonagold, az Éva és az Idared.



    Golden Delicious fajtakör

    Golden Delicious: Nyugat Virginiában 1880 körül találták, a legelterjedtebb fajta az egész világon. Hazánkban 1930-tól ismerik és termesztik. Az Európai Közösség országaiban még ma sem nagyon csökkent a termelése, mert egy-egy új fajtában való csalódás után a termesztők újra a jól bevált Goldent telepítik. Magyarországon érési ideje szeptember vége október eleje. Fogyasztási érettségét a szüretet követő időszaktól 6 hónapon keresztül megőrzi. A fája közepesen erős növekedésű. Alapvető kedvezô tulajdonsága a korai termőrefordulás, a rendkívüli termőképesség. Lisztharmatra nem, de varasodásra rendkívül érzékeny. Az alakító és karbantartó metszése egyszerűbben és könnyebben végezhető mint a Jonathan fajtánál. Gyümölcse közepesen nagy (60-70mm) és sárga színu. A gyümölcs héja vékony, viaszréteg nem borítja, ezért rendkívül érzékeny és könnyen perzselődik. Különösen érzékeny a növényvédő szerekre és a meleg nappalokon végzett permetezésekre. Gyümölcse savszegény, kellemes ízű. Ha túl sok alma van a fán a gyümölcs apró marad, kézzel vagy hormonhatású szerekkel végzett ritkítása szükséges. Arra kell törekedni, hogy a gyümölcs legalább 70 mm átmérőjű legyen. A Golden Delicious fajta esetében is tapasztalható a rügymutáció során kialakult pozitív tulajdonságokkal rendelkező egyedek kiválogatása (Golden Spur, Smoothee) és az alapfajta keresztezéses nemesítésbe vonása (Elstar, Jonagold, Mutsu). Most már ne az alapfajtából, hanem a klónjaiból és hibridjeiből telepítsünk.



    Starking Delicious fajtakör

    Starking Delicious: A Delicious rügymutációjaként fedezték fel 1921-ben New Jersey-ben. A fája erős növekedésű, fiatal korban felfelé törekvô ágrendszert alakít ki. Fényigényes és hőérzékeny fajta. Fiatal korban mérsékelt metszést igényel, termőrefordulás után fontos a korona rendszeres ritkítása. A levél és a gyümölcs varasodásra érzékeny, liszharmattal szemben viszont ellenálló. Eőnyös tulajdonsága, hogy a megnyúlt, a kocsánynál hasadó bordázott, rendszerint nagy, sötétpirossal csíkozott fedőszínű tetszetős gyümölcse jól szállítható, későn érik és jól tárolható. Íze egyoldalúan édes, sok esetben jellegtelen, savszegény, erősen illatos, husa éretten kásásodik. Magházpenészedésre és rothadásra hajlamos, egyes évjáratokban aprósodik, rosszul szineződik. Korai szedés esetén a tárolás alatt héjbarnulás kialakulhat. Ma már nem perspektívikus fajta, kisebb mértékben szelektált, intenzíven szineződő rügymutációit (Starking Nm 47, Starking Nm 251, Wellspur Delicious, Redspur Delicious, stb.) és hibridjeit (Gloster) telepítik. Szedésre érettségét szeptember második felére éri el.



  • Néhány perspektívikusnak igérkező fajta ismertetése



  • Nyári fajták:

    Vista Bella: Amerikai eredetű honosított fajta. Középerős vagy erős növekedésű, széthajló vázkarokkal. Gyömölcsei nagyok, kissé megnyúlt gömb alakúak, igen tetszetős, liláspiros színűek, erős hamvassággal. Húsa sárgásfehér, édes-savas, zamatos. Július közepén érik. Hullásra a nyári almafajtákhoz hasonlóan hajlamos. Korán termőre fordul.

    Julyred: Amerikai eredetű honosított fajta. Fája feltörekvő, majd széthajló gúla koronájú. Gyümölcsei inkább középnagyok, kissé kúpos gömb alakúak. Színe élénk piros, enyhén csíkozott, húsa tömött, sárgásfehér, édeskés, zamatos. Július 3-4. hetében érik. Korán termőre fordul.

    Summered: Kanadai eredetű honosított, gyorsan terjedő fajta. Augusztusban szüretelhető, de novemberig-decemberig is eltartható nyári-őszi alma. Tetszetős, kissé henger alakú, piros héját fehér paraszemölcsök élénkítik. Fája kezdetben erős, majd középerős növekedésű, jó elágazódási hajlamú, szétterülő koronát nevel. Korán termőre fordul és igen bőtermő, túlkötődés esetén ritkítást igényel. Érés előtti hullásra nem hajlamos.



    Őszi-téli fajták

    Jonagold: A Jonathan fajtacsoport tagja. Az USA-ban a Golden Delicious és a Jonathan keresztezéséből előállított fajta. Fája erős növekedésű, lapos, meredek elágazódású, vesszői a Golden Deliciousére emlékeztetnek, de koronája a Jonathanéhoz hasonlóan szétterül. Gyümölcse nagy (átlagtömege 230 gramm), gömbölyded alakú, a csésze felé kissé kúpos. Héja zöldessárga, éretten sárga, a napos oldalon narancsvörös fedőszínnel mosott. Vékony, feszes héja viaszos. Húsa sárgásfehér, bőlevű, a fán tömött, a tárolóban viszonylag gyorsan puhul. A Golden Delicious előtt, szeptember második felében lesz szedésre érett. Termőképessége a Golden Deliciouséhez hasonlóan jó. Korán termőrefordul és rendszeresen terem. A szabályozott légterű tárolókban hosszabb ideig eltartható. A hazai szegényes tárolási lehetôségeink miatt viszont csak rövidebb ideig tárolható, ezért túl nagy arányban nem szabad telepiteni.

    A Jonagold nagyon hajlamos a mutációra, napról napra újabb változatokat harangoznak be. E klónok között a legszembetűnőbb különbség a gyümölcshéj színeződésében van, mely nagyban befolyásolja a piaci értéket. A hazai fogyasztók a színesebb változatait kedvelik ( Jonica, Jonagored, Wilmuta stb.).

    Idared: A Jonathan fajtacsoport tagja. Az USA-ban nemesítették 1942-ben. A Jonathan és a Wagener fajták hibridje. A magyarországi termesztési tapasztalatok alapján jelenleg a Jonathan fő vetélytársa lett. Gyümölcse középnagy vagy nagy (170-200 gramm), lapított gömb alakú, középen hasas, a felületet csaknem egészében élénkpiros mosott fedőszín borítja. Sárgásfehér húsa lédús, nem gyorsan puhuló, de nyomódásra érzékeny. Íze enyhén savanykás, megfelelő cukortartalommal, de aromaszegény. Tárolhatósága kiemelkedően jó, természetes levegőjű tárolóban is eltartható februárig. Koronája minden nehézség nélkül nevelhető, termőkorban kisebb a Jonathanénál. Szedési ideje október eleje, optimális fogyasztási érettségét 3-4 hónapos tárolás után éri el és akár a nyári hónapokig is megtarthatja.

    Gala: A Gala alapfajta (Kidd's Orange Red x Golden Delicious) 1962-ben kapott nevet Új-Zélandon. Gyümölcse középnagy (150-170 gramm), gömbölyded, kemény, roppanó húsú, de finom szövetű, dominálóan édeskés ízű, aromás alma. A színeződése különböző, az alapfajta sárgás alapszínen narancsvörös, a klónok sötétebbek és fénylő pirosak, közülük a Royal Gala és a Galaxy csíkozottan, a többi ( Imperial Gala, Gala Must, stb.) mosottan színeződik. Több érzékszervi bírálaton a jobban színeződő klónoknak ízét jobbnak találták, mint az alapfajtáét. Érési ideje augusztus végétől szeptember közepéig tart, szedését 3-4 menetben végezzük a túlérés elkerülése végett. Fájának habitusa és terméshozási típusa a Golden Deliciouséhez hasonló. Ki kell emelni jó hidegtűrő-képességét, a későtéli fagyokat az Idarednél is jobban elviseli.

    Elstar: A Golden Delicious és az Ingrid Marie keresztezéséből származik, Hollandiában elôállított fajta (1975). Gyümölcse középnagy vagy nagy (160-240 gramm), mérete nagyon függ a fák berakódottságától. Alakja gömb vagy lapított gömb. A gyümölcsön gyakori a hálószerű perzselődés, s ettől csaknem mindig jellegzetesen nyers tapintású lesz a felülete. Alapszíne zöldes, éretten válik sárgává, fedőszíne világos narancsvörös, márványozott vagy bemosott. Húsa zöldessárgától a krémszínűig változhat, középkemény, lédús. Íze finom édeskés-savanykás, erősen aromás. Hazánkban a koraibb Jonathan klónokkal egyidôben szeptember elején szedhető. Többmenetes szedést igényel. Szabályozott légterű tárolókban márciusig tárolható. Fája középerős vagy erős növekedésű, elsűrűsödésre és mutációra nagyon hajlamos. Jelenleg csaknem 30 változata ismert.

    Mutsu: A Golden Delicious és Indo fajták hibridje, a keresztezését 1930-ban végezték Japánban. Gyömölcse nagy, vagy nagyon nagy, gömbölyű. Héja viaszos, kemény, zöld, éretten sárgásfehér vagy sárga. Érési ideje október eleje-közepe. Nagyon jól tárolható, kiváló ízét, kellemesen üde savasságát, jó húsállagát késô tavaszig megôrzi. Fája nagyon erős növekedésű, koronája kissé szétterülő. Termőképessége jó.

    Gibson Golden Delicious (Smoothee): A Golden Delicious USA-ból származó rügymutációja. Gyümölcse és érési ideje megegyezik az alapfajtáéval. Előnye, hogy kevésbé perzselődik. Termőképessége valamelyest jobb a Golden Deliciousénél. Fája erős növekedésű és korán termőre fordul. Jól szállítható és áprilisig jó minőségben eltartható.

    Wellspur Delicious: A Starking 1952-ben felfedezett (USA) közepesen erős növekedésű rügymutációja. Gyümölcse középnagy vagy nagy (170-200 gramm), sötétpiros, bordázott. Alakja megnyúlt, íze édeskés. Október elején érik. Fája gyenge növekedésű. Mint általában a Red Delicious típusok, ez a fajta is varasodásra és a későtavaszi fagyokra érzékeny.

    Gloster: Német eredetű, a Glockenapfel és a Richared Delicious fajták hibridje, melyet 1969-ben vezettek be. Gyümölcse középnagy vagy nagy (160-200 gramm), megnyúlt harang alakú. A csésze felé bordázott. Felületének több mint felét matt sötétvörös fedőszín borítja. Húsa jellegzetesen zöldesfehér majd zöldessárga, íze finoman enyhén savas, kellemes aromával. A rosszul színeződött gyümölcsök íztelenek. Érési ideje szeptember vége - október eleje. Tárolása nem egyszeru, mert húsbarnulásra, magház penészedésre és fonnyadásra hajlamos. Fája erős növekedésű, korán termőrefordul, rendszeresen bőven terem.

    Red Rome Van Well: A Rome Beauty rügymutánsaként az USA-ban keletkezett. Nagy, lapított gömb alakú gyümölcse élénkpiros fedőszinű. Héja vastag, viaszos. Húsa szilárd, jól szállítható, tavasszal üde, savas, de kevésbé ízletes. Tavasz végéig jól tárolható. Október közepén szüretelhető. Gyümölcshullásra hajlamos. Erős növekedésű fája rendkívül erősen kopaszodik, ennek ellenére az Idaredhez hasonlóan jól és rendszeresen terem.

    Braeburn: Új-Zélandból származó véletlen magonc. Gyümölcse nem igazán vonzó külsejű, felületének átlagosan 40 %-a téglapiros, a napos oldalon csíkozott fedőszínnel borított. Húsa igen kemény, a szüretet és a szállítást nagyon jól tűri. Íze kellemes, cukor-sav aránya harmonikus. Későn érő (október második fele) fajta, így Magyarországon csak a melegebb tájakon termeszthető. Tárolhatósága igen jó, 5-6 hónapig savlebomlás nélkül, 10 hónapig héjbarnulás és egyéb tárolási betegség nélkül tárolható. Fája igen gyenge növekedésű.

    Granny Smith: 1868-ban fedezték fel Ausztráliában, de a nagyobb arányú termesztése csak a XX. század második felében indult meg. A déli féltekén a legnagyobb arányban termesztett fajta. Gyümölcse szabályos gömb alakú, a csésze felé kúposodik. Színe éretten is élénk zöld. Hazai körülmények között a napos oldalon enyhe rózsaszínes pír kialakulhat.

    Húsa tömör, szilárd, ennél fogva szüreti és manipulálási műveleteket kíválóan elviseli. Íze mérsékelten savanykás, zamata alig van. Tárolhatósága jó, de keserűfoltosságra, héj- és húsbarnulásra hajlamos. Gyümölcse október végén november elején szüretelhető. Fája középerős vagy erős növekedési erélyű. Csak az ország legmelegebb vidékein várható, hogy beérik.

    Téli almafajták fôbb termesztési tulajdonságai

    Fajta Növekedési erély A fa kezelhetôsége Termőhely iránti igény Termőképesség Tárolhatóság
    Jonathan fajtakör gyenge közepes 3-4 hó
    Starking fajtakör gyenge-erős nehéz közepes 4-5 hó
    Golden fajtakör közepes igényes igen jó 5-6 hó
    Jonagold fajtakör erős igényes igen jó 3-4 hó
    Gloster erős nehéz közepes igen jó 4-5 hó
    Kovelit közepes közepes 4-5 hó
    Idared közepes közepes 5-6 hó
    Red Rome Van Well erős nehéz közepes 4-5 hó
    Charden közepes igényes 5-6 hó
    Mutsu erős közepes közepes 5-6 hó
    Braeburn gyenge igényes igen jó 5-6 hó
    Granny Smith közepes-erôs igényes közepes 5-6 hó


  • Alanyhasználat

    Az almatermesztésben leginkább elterjedt alanyok a következôk:


    M.27

    Növekedési erélye kb. 30 %-kal gyengébb az M.). alanyénál. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talajban, ezért a fák támrendszert igényelnek. Csak jó minőségű talajon és öntözéssel termeszthetők a ráoltott fajták. Vértetűre érzékeny, a fitoftórás gyökérnyakrothadásra rezisztens, de a baktériumos rák (Erwinia amylovora) közepes mértékben károsítja. Sarjat ritkán, vagy egyáltalán nem képez. Közepesen télálló. Vírusmentes.


    M.9

    A legelterjedtebben használt gyenge növekedésű almaalany, sűrű ültetvények létesítéséhez kiválóan alkalmas. Gyökérzete a talajban sekélyen helyezkedik el, sokszor féloldalas, törékeny, de jól regenerálódik. Az M.9 alanyú fák csak támrendszer mellett nevelhetők. Öntözést igényel. Vértetűre, baktériumos rákra és gyökérgolyvára érzékeny, fitoftórás gyökérnyakrothadásnak ellenáll. Közepesen fagyálló. Száraz, hó nélküli teleken jelentős fagykárt szenvedhet. Az M. 9. alanyú fák korán fordulnak termőre. Gyümölcsük nagyobb méretű, és általában egy héttel korábban szüretelhető, mint az M.4-en állóké. A forgalomban lévő M.9 alany többsége vírusfertőzött.


    M.26

    A ráoltott fajták kb. 30-50 %-kal erôsebben nőnek, mint az M. 9 alanyon állók, ennek megfelelően tenyészterület-igényük is megnő. Lombja tavasszal későn hajt ki, ősszel későn hullik le. Gyökérzete hasonló az M.9-eséhez, de központi edénynyalábjai erősebbek. A talajban valamivel jobban kapaszkodik, de lazábba talajon feltétlenül támrendszert igényel. Vértetűre mindenütt, baktériumos rákra és fitoftórás gyökérnyakrothadásra csak nedves talajokon érzékeny. A lisztharmat kevésbeé károsítja. Adaptációs, fagy- és szárazságtűrő képessége jó. Ott is kielégítően fejlődik, ahol az M.9 alanyú fák sínylődnek. Középkötött, humuszdús, jó levegőzöttségű talajon érzi magát a legjobban. Laza homoktalajon csak öntözéssel telepíthető.


    MM.106

    Az anyatelepen erősen nő, a ráoltott fajta növekedési erélye 10-20 %-kal mérsékeltebb az M.4-es alanyénál. Erős növekedésű fajtákkal középméretű, spur fajtákkal kisebb méretű fát ad. Hazai körülmények között támredszert nem igényel. A talajhoz jól alkalmazkodik, laza homoktalajon is jól fejlődik, a hideg, nyirkos talajra és a magas talajvízszintre érzékeny. A lisztharamt közepesen fertőzi, A fitoftórás gyökérnyakrothadásnak - kivéve a mélyfekvésű területeken - ellenáll, a vértetűvel szenben rezisztens.


    M.4

    Hazánkban az egyik legismertebb, középerős növekedésű almaalany. Szaporítási aránya az utóbbi években csökken. Támrendszert nem igényel. Vértetűre nagyon érzékeny. Közepesen télálló és szárazságtűrő. Nagy hátránya, hogy a gyümölcsösben sok gyökér- és tősarjat fejleszt. A fitoftórás gyökérnyakrothadásnak ellenáll, a vértetűre érzékeny. A termőhely iránt nem igényes. A száraz homoktalajokon öntözés nélkül is hosszú ideig jó termőképességű fákat nevel.


    A szolgáltatásban szereplő szövegek és képek nem másolhatók, nem jeleníthetők meg más szolgáltatásban, kiadványban a GATE Kertészeti Tanszékének írásos engedélye nélkül!