A karcsú orsó koronaforma metszése nagy szakmai felkészültséget, az alany, a fajta és az adott környezet kellő ismeretét követeli meg. A karcsó orsó fák átmérője 2 m alatt van, kör alapterülettel. Ez a nyugat-európai országoktól átvett koronaforma, már jó pár éve egyre nagyobb teret hódít hazánkban. Metszésüket messzemenően meghatározza az alany-fajta kombináció, a tenyészterület és az adott környezet éghajlati tényezői.

A korona kialakítását már a telepítés évében el kell kezdenünk. Ha suhángot telepítettünk, akkor először a törzsmagasságot határozzuk meg oly módon, hogy a kívánt törzsmagassság felett - ami ne legyen kevesebb 60 m-nél - 5-6 rüggyel visszametsszük a suhángot. Abban az évben ezekből a rügyekből erőteljes hajtások fejlődnek.

A kívánt törzsmagasság fölött közvetlenül a térben arányosan elhelyezve általában 3 db, egyenként körülbelül 50-70 cm hosszú vázágat nevelünk. Ezeket a vázágakat - fajtától függően - valamilyen szögben neveljük, ami általában 20-40^o közötti. Az erősödés és az elágazás végett ezeket kivételes esetben vissza is metszhetjük. A vázágak a fa egész életében a fán maradnak, rajtuk termőgallyazatot alakítunk ki. A vázágak felett a sudáron további vázágakat nem hagyunk.

E koronaforma későbbi metszésének alapja a növekedés mielőbbi visszafogása, amit csak úgy tudunk elérni, hogy elsősorban a vízszintes vagy ahhoz közeli növedékeket hagyjuk meg és ezeket gyengén vagy egyáltalán nem metsszük. Az alakítás során a sudárvessző az, amit évről évre vissza kell metszenünk és a visszametszés mértéke kulcsfontosságú.

Általános szabály még ezen kívül, hogy nem a legerősebb - általában végálló rügyből fejlődő - vesszőt választjuk a metszéskor a sudár folytatásának, hanem egy alatta lévő gyengébb, de kedvező helyzetű vesszőt kell meghagynunk. Ezt a műveletet álsudarazásnak nevezzük. A vázágak felett a sudáron spirálisan elhelyezve, egymástól 20-30 cm-es távolságban vízszinteshez közeli vesszőket hagyunk, melyekből termőgallyazatot nevelünk (1. ábra). A vízszintes vagy leívelődő gallyazatkialakulást a függőlegesen növő vesszők lekötözésével is elő tudjuk segíteni. A 3-4. évben a nevelt fánál, ha eléri az általunk optimálisnak tartott magasságot (2-2,5 m), akkor egy 2-3 éves, lehetőleg termőrügyekkel gazdagon berakódott, nem függőleges helyzetű, úgynevezett őrgallyra metsszük vissza a csúcsi részt. Ennek az őrgallynak a szerepe az, hogy gátolja a fa magasságbeli növekedését.

A termőrefordulás bekövetkezte után a metszéssel az önárnyékolás megszüntetése és a termőegyensúly fenntartása a fő célunk, ami az éves növekedés, a termőrügy-differenciálódás és a termésmenyiség egyensúlyát feltételezi. Erre elsôsorban a ritkító metszést használjuk. A karcsú orsó termőkori ritkító metszésének lényege, hogy a három vázágon és a sudáron az idősebb, 4-5 éves galllyakat csonk hagyásával eltávolítjuk. Így a vázágakon és a sudáron folyamatos megújulást tudunk biztosítani. E koronaforma alkalmazásával az étkezési alma kihozatal 80-90% feletti.

A szabad orsó

A karcsú orsónál nagyobb koronaforma. Átmérője 2 m körüli. Elsôsorban kevésbé intenzív ültevényekben alkalmazott koronaforma, de az eredetileg karcsú orsóra tervezett ültetvényekben is alkalmazzák kényszermegoldásként (a túl erôs növekedés miatt). Kialakítása a karcsú orsóéval megegyező, azzal a különbséggel, hogy az alsó vázágak felett 2, esetleg 3 szintben még kialakítanak vázágakat, melyek szintén a fa teljes életében a koronában maradnak (1. ábra). E koronaforma alkalmazásával az I. osztályú étkezési alma kihozatal - a rosszabb fényellátottság miatt - 60% körülire csökken.

A szuper orsó

A karcsú orsótól lényegesen kisebb, kör alapterületű korona. Átmérője maximum 0,5-0,7 m. Nevelése és kialakítása hasonló a karcsú orsónál leírtakhoz, azzal a különbséggel, hogy nem nevelünk rajta vázágakat. A sudáron csak termőgallyazatot alakítunk ki (2. ábra). E koronaformánál nagy jelentőségűek a metszést kiegészítô lekötözések, a zöldmunkák és a gyümölcsritkítás. Az étkezési alma kihozatal 90% feletti.

A szuper karcsú orsó

A szuper orsó és a karcsú orsó közötti átmenet. E koronaformára 0,7-1,2 m-es átmérő a jellemző. 2 vázágat nevelünk rajta (2. ábra). Az I. osztályú étkezési alma kihozatal 80-90%.

A gyümölcsritkítás hagyományos és legjobb hatásfokú módja. Sajnos nagy kézimunkaerő igénye miatt (150-180 óra/ha) ritkán alkalmazzák. A kézi gyümölcsritkítás ideje a júniusi természetes gyümölcshullás után van.

Vegyszeres kötődésszabályozás

A vegyszeres kötődésszabályozás kétirányú lehet. Beszélhetünk kötődésfokozásról és termésritkításról, az adott évjáratnak megfelelően. A kötődésszabályozó vegyszerek valamilyen formában a növény hormonháztartásába avatkoznak bele, ezért használatuk nagy körültekintést és szakmai felkészültséget igényel.

A legelterjedtebb kötődésszabályozók az auxin hatású vegyületek, melyek a szermennyiségtől és a kezelés időpontjától függően a gyümölcsfejlődés kezdeti idôszakában a kötődésre serkentő és gátló hatásúak is lehetnek. Ezek közül hazánkban az a -nafil-ecetsav hatóanyagú NES-t használják a leghatékonyabban az alábbi receptúra szerint:

Gyümölcsritkításra a sziromhullást követő héten permetezünk általában 1g/100 liter dózisban. A nagy termékenységű golden változatoknál a dózist 3g/100 literig megemelhetjük. Időben minél közelebb végezzük a permetezést a sziromhulláshoz annál nagyobb a ritkító hatás. A fajták eltérő módon reagálnak a hormonra. Vannak amelyek könnyen (Jonathan, Idared, Summered,...) és vannak olyanok amelyek nehezen ritkíthatók (Golden típusok, Jonagold, Gala, Elstar, Braeburn,...).

Kötődésfokozás elérése végett pedig a sziromhullást követô 4.-6. héten permetezünk az előzőekben megadott dózissal