Az atkák a levelek fonákán vagy színén szívogatnak. Kártételük nyomán a károsított levél sárgul, barnul, súlyos esetben lehullik. Az ültevényt fakadástól őszig veszélyeztetik. A legelterjedtebb az ültevényeinkben a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) és az alma levélatka (Phyllocoptes schlechtendali), de ezen kívül a galagonya takácsatka (Vetranychus viennensis) és a közönséges takácsatka (Tetranichus urticae) is jelentős károkat okozhat. A védekezést ellenük már a tél végi lemosó permetezéssel el kell kezdenünk, mely elsősorban a piros gyümölcsfa takácsatka tojásait gyéríti. Ha a lemosó permetezés elmarad, akkor a lárvák kelése előtt használható a Nissuron 10 WP és az Apollo SC. Vegetációban az áttelelő tojások 70-80%-os kelésekor a kitinszintézisgátló Cascade 5 EC használható nagy hatásfokkal, a mozgó alakok ellen pedig a Torque 55 SC és az Omite 57 E szerekkel védekezhetünk.

Levéltetvek

Kora tavasztól a vegetáció végéig károsítanak levéltetvek, melyek közül az almásban elsősorban a levélpirosító alma levéltetű (Dysaphis devecta), a zöld alma levéltetű (Aphis pomi) és az alma levéltetu (Dysaphis plantaginca) fordul elő. Védekezésre a korai tavaszi időszakban a Zolone 35 EC-t használhatjuk, mely egyben a lombrágók ellen is védelmet nyújt. A későbbi időszakban a levéltetvek megjelenése esetén speciális - környezetkímélő -tetűirtó szerrel a Pirimorral védekezhetünk. A jövőben megreformálhatja az alma növényvédelmét a könnyű nyári olajos (Vektafid A) permetezés, amely nem csak a levéltetveket pusztítja, hanem a pajzstetvek ellen is jó hatásfokú és alkalmazásával megakadályozhatjuk a vírusátvitelt is.

Az almamoly (Cydia pomonella)

Két nemzedéku lepkefaj, melynek lárvái a fejlődő gyümölcsöt károsítják. A lepkék rajzása általában május elején indul és szeptember közepéig tart kisebb-nagyobb rajzáscsúcsokkal. Emiatt az ellene való védekezés csak szex-ferromon csapdás megfigyelésen alapulhat. A csapda a hím lepkéket vonzza, így a csapda rendszeres ellenőrzésével pontos képet kapunk a rajzás kezdetéről, lefolyásáról és a rajzáscsúcsról. A védekezéseket ehhez kell igazítanunk. A rajzás kezdete utáni napokban célszerű valamilyen kitinszintézist gátló készítménnyel permetezni. A rajzáscsúcsot követően pedig - lehetőleg tömeges lárvakeléskor - a lárvák elleni inszekticidekkel védekezhetünk (szerves foszforsavészterek, piretroidok).

Sodrómolyok

A sodrómolyok legjelentősebb képviselői az almaültevényben az almailonca (Adoxophyes orana), a kerti sodrómoly (Pandemis ribeana), a ligeti sodrómoly (Pandemis heparana) és a dudva sodrómoly (Archips podana). Kártételük már az egérfüles állapot után közvetlenül jelentkezik, mert a fiatal lárvák áttelelnek és kora tavasszal azonnal megkezdik a táplálkozást. A védekezés hatékonyságát ilyenkor elsősorban az idôjárás határozza meg. Később a vegetáció folyamán a lárvák a gyümölcsöt károsítják, sekély, de olykor nagy kiterjedésű, szabálytalan rágást hagynak maguk után. Rejtett életmódjuk miatt a védekezés nem könnyű ellenük. Ha a zöldbimbós állapotban történő permetezések nem adtak kielégítô eredményt, akkor sziromhullás idején juvenil hormon hatású (Insegar 25 WP) készítménnyel, a nyár folyamán pedig kitinszintézist gátló (Cascade 5 EC, Ekos 100 EC), illetve Bacillus thuringicusis hatóanyagú (Dipel ES) készítményekkel védekezhetünk jó hatásfokkal. Hagyományos szerves foszforsavészterek használata esetén részesítsük elônyben a felszívódó, illetve a magas gőztenziójú inszekticideket.

Levélaknázó molyok

Lárváik az alma levelén különböző alakú, a fajra jellemző aknát készítenek. Erős kártételük esetén a lombveszteség olyan súlyos lehet, hogy veszélyezteti nemcsak az adott, de a következő évi termést is.

Kártételüket csökkenti a levélaknázók lárváit parazitáló fürkészdarazsak jelenléte. A védekezés alapja a parazitakímélô technológia, mely a kitinszintézisgátló készítmények (Cascade 5 EC, Dimilin 25 WP, stb.) alkalmazásán alapul. Súlyos fertőzöttség esetén a lepkerajzás elején vagy a rajzáscsúcskor kijuttatott piretroid igen jó hatásfokú védelmet biztosít.

Kaliforniai pajzstetu (Quadraspidiotus pernicious)

Kártétele nyomán a fa legyengül, kevesebb termést hoz, a gyümölcsön pedig - a szívás helyén - úgynevezett "lázfolt" marad. Az ilyen gyümölcs veszít piaci értékéből. Az áttelelô lárvák elleni védekezés alapja a télvégi nagy lémennyiséggel végzett lemosó permetezés. Ezután a nyár folyamán lárvarajzás idején kell védekezni felszívódó szerves foszforsavészterek valalmelyikével, vagy integrált növényvédelmi technológia esetén Vektafid A-val, melyet szintén nagy lémennyiséggel kell kijuttatni.

A betegség jelentőségét meghatározza az a tény, hogy a hazánkban legjobban elterjedt Jonathan és az új ültevények leginkább telepített fajtája, az Idared, igen fogékonyak a lisztharmatra. A kórokozó a rügyekben telel át és a fiatal hajtásokat már kezdeti fejlődésüktől veszélyezteti, fertőzi. A lisztharmat elleni védelmet tehát már rügyfakadástól el kell kezdeni. A védekezésre használhatunk kontakt és felszívódó készítményeket. A kontakt szerekkel (Karathane LC, Kumulus S, Thiorit, Bordóilé + Klén FW, stb.) csak folyamatos védekezéssel tudjuk biztosítani a hajtások új leveleinek védelmét. Ezzel szemben a felszívódó szisztemikus (Bayleton 25 WP, Systhane 12 EC, Topáz 100 EC, Rubigan 12 EC, Score 250 EC, Sumi-8, Anvil, Punck, stb.) készítményeket blokkszerűen alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy a fakadást követően 3-4 szisztematikus szerrel történő védekezést végzünk, mely után a hajtáscsúcs záródásáig már csak kontakt szereket alkalmazunk. A szisztemikus készítmények előnye, hogy az új levelekbe is transzlokálódnak, ergoszterol bioszintézis gátló hatásuk miatt gátolják a gomba szaporítóképlet fejlesztését és legtöbbjük (pl. Score 250 EC, Sumi-8, Anvil, Punch, Baycor 25 WP) lisztharmatölő hatása mellett - az alma másik nagy betegsége - a varasodás ellen is kitűnő hatással bír.

Az alma varasodásos betegsége (Venturia inaequalis)

A betegség a kedvező időjárási viszonyok esetén járványos méreteket ölthet hazánkban. A kórokozó a lehullott levelekben telel át és rügyfakadástól jelen van az ültetvényben. Fertőzésének mértéke csak a csapadéktól és a lombfelület nedvességének időtartamától függ. A gomba a leveleket és a gyümölcsöt fertőzheti meg. Kártételével jelentős lombveszteséget és értéktelen gyümölcsök kialakulását okozza.

A legsúlyosabb és legveszélyesebb fertôzések a vegetáció kezdeti időszakában alakulnak ki. Már virgázás előtt súlyos károkat okozhat. A fertőzés kialakulásához a legalkalmasabb a 10 mm csapadék melletti 18-22 ^oC-os hőmérséklet. Természetesen az ez alatti hőmérsékleten is fertőzőképes, csak az infekció ideje elhúzódó. A fertőzési veszély megítélésében jól eligazítja a termelőt a Mills-táblázat, mely a csapadék és a hőmérséklet összefüggésében mutatja az infekciós veszélyt.

Az ellene kialakított védekezési technológia a következő: az egérfüles és zöldbimbós állapotban kontakt szerrel (Buricid K, Dithane M45, Cineb 80, Rézoxiklorid 50 WP, stb.) elvégzett védekezés után a piros bimbós állapottól a felszívódó (Anril SC, Rubigan 12 EC, Score 250 EC, stb.) és kontakt szerek kombinációját kell alkalmazni. A felszívódó szereket tanácsos megelőzésre blokkszerűen alkalmazni. Ha az aszkospóra kiszóródásának befejezéséig (június közepe) mentesen tudjuk tartani az állományt, akkor a védekezéseket abbahagyhatjuk. Ha kisebb fertőzés már kialakult, akkor a késôbbiek folyamán - az időjárás függvényében - kontakt szerek további használata indokolt.