málna

Agrotechnikai munkái

Mivel a málna még a szedernél is sekélyebb gyökérzetű, a talajművelést a szederéhez képest 2-3 cm-rel sekélyebben végezzük. Különösen a sorokon belül kell ügyelnünk a helyes munkamélységre, mert ellenkező esetben számos felszívógyökeret károsítunk. Ez alól csak a 4-5 évenkénti egyszeri, a sorok között 50 cm-re lehatoló talajlazítás lehet kivétel.

A málnatelepítés tápanyagpótlása

A málnát rendszerint tápanyagigényes növénynek tartják. Egyes számítások szerint 10 tonnás termés biztosításához a talajból 52,5 kg N, 6,5 kg P₂O₅, 46,3 kg H₂O, 30 kg Ca, 8 kg Mg, stb. hatóanyagot von ki. Ezek szerint az N:P:K kivonási aránya 8:1:7. Tehát a málna nagyon nitrogénigényes növény. Ez részben a sarjak nagy tömegével magyarázható, s főleg azzal, hogy a sarjhajtások hossza egyenes és pozitív arányban függ a talaj N-ellátottságától. A málnalevelek N-tartalma is elsősorban a talaj N-bőségétől függ.

A málna foszforigénye aránylag kicsi, jóllehet foszfortrágyázás nélkül csökkenne a levelek N-tartalma, illetve a N-trágyázás hatása és a sarjhatások növekedése is gyengébb lenne.

A káliummal szemben a málna igénye közepesnél nagyobb. A bőséges K-trágyázás növeli a levelek K-tartalmát és fokozza sarjhajtások fagyrezisztenciáját.

Nagyon hasznos, ha a növényen jelentkező hiánytüneteket is megfigyeljük. Az általánosan ismert tüneteken kívül felhívjuk a figyelmet a következőkre:

• a P-hiányt az idősebb levelek tompán, bíborvörös színeződése jelzi
• a Mg-hiány tünete az érközi klorózis, vöröses árnyalattal és zöld levélerekkel
• Mn-hiányra az egész növény világos, sárgászöld árnyalata, valamint a hajtásvégek zöldebb színeződése utal
• a B hiányát az áttelelő vesszőn észlelhető nagyon gyenge rügyképződés (erős bórhiány esetén szinte kopasz) és a levél deformáltsága (lemeze erősen fogazott, s a nyele erősen hosszú) mutatja

A hiányzó mikroelemeket szilárd alakban vagy oldatként, de leginkább lombtrágyázással minél hamarabb pótoljuk.

MgO-ból a fenttartó trágyázással, hektáronként és évente 60 kg-ot adunk.

A visszapótlásra kerülőtápanyagok közt egy hozzávetőleges alaparányt tartunk fenn. A málna esetében ez 2N:1P:3K. Káliumban szegény talajokon ez 2:1:4-re, míg nitrogén- és humuszszegény területeken 3:1:4 arányra módosul.

További számítások szerint a málnásnak évente és hektáronként 10 tonna érett istállótrágyát, valamint minden egyes t gyümölcs előállítására 16 kg N, 8 kg P, és 24 kg káli hatóanyagot adunk.

Ügyelnünk kell arra is, hogy csapadékos vidékeken vagy öntözött telepítésekben a fentieknél nagyobb, míg aszályosabb helyeken és öntözetlen területeken a fentieknél kisebb mennyiségeket adjunk.

A rosszul szellőzött, tápanyagszegény területen fekvő málnásokat is nagyobb tápanyagpótlásban részesítjük, mint azokat, melyek laza, jól szellőzött talajokon vannak.

A talajelemzések sora bizonyítja, hogy az NPK felhasználása rügypattanástól kezdve augusztus végéig fokozódik és a sarjhajtások növekedési periódusában (június-augusztus) sokkal nagyobb, mint amekkora azok talajfelszínen történő megjelenéséig volt. Nyár vége felé a N-kivonás továbbra is magas szinten marad, de már nem emelkedik. Ezzel szemben a P és K felvétele akkor már csökken. Ezért a N mutrágya adag 2/3-át kora tavasszal, míg a fennmaradó 1/3-ot, valamint a K- és P-műtrágyát a szervestrágyával együtt augusztus-szeptember folyamán pótoljuk. A tápanyagokat a sor középvonalától jobb-balra 1-1 m-es sávban szórjuk ki és tárcsával, talajmaróval, illetve kézikapával 6-10 cm-es mélységbe dolgozzuk be. Mivel a N-műtrágyák az élő növényi szöveteket rendszerint perzselik, zárjuk ki annak a lehetôségét, hogy a N közvetlenül a növénnyel érintkezzen.