málna

Környezeti igények

Erdeink tisztásain és az irtásokon a málna hamar megjelenik és gyorsan elterjed ott, a sekély és sokszor sziklás talajréteg ellenére is, ha az szerves anyagban (lomb és korhadó aljnövényzet) annyira gazdag, hogy abból a talaj felületére is jut. Így a hegyvidéken lehulló évi 900-1000 mm-nyi csapadék, a jó vízelvezetés ellenére is kellően tárolódik, s a málna egész évi vízszükségletét biztosítja. Senkit se tévesszen meg tehát az a tény, hogy ilyen, aránylag mostoha viszonyok közt a málna (de csakis a vadmálna!) megél és terem! A bőven termő és minőségi gyümölcsöt adó termesztett málnafajták ilyen teljesítményre képtelenek, azoknál ugyanis sokkal igényesebbek!

A sikeres málnatermesztés alapvetô feltétele az egész évben kielégítő, de különösen a málna fejlődési szakaszai által megkívánt vízmennyiség maradéktalan biztosítása. 600-700 mm alatti évi csapadékmennyiség esetén csak a rendszeres öntözéssel biztosított vízpótlás teheti biztonságossá a málna termesztését. A 600-700 mm csapadék egymaga már sok bizonytalansági tényezőt rejt, s csakis akkor fogadható el kielégítőnek, ha a május-júliusi periódusban (ekkor nőnek a sarjhajtások és ekkor fejlődik, érik a gyümölcs is) egyik évben sincs csapadékhiány, vagy ha az alkalomszerű 1-2 öntözés feltételei adottak. Síkvidéki termesztők közül sokan ezért gondolják azt, hogy a málnás szalmás anyaggal történő takarása előnyösebb és hasznosabb, mint az öntözés.

Ezzel szemben a területen összegyűlő, megálló, pangó víz is kizárja a málnatermesztést (különösen kötött talajon) nem beszélve a 20-30 cm-ig felhúzódó altalajvízről, melynek szintje 70 cm alatt kell legyen. A talajok jó vízháztartása nagy részben az altalaj függvénye. Ezért állítják sokan, hogy a málnatermesztésben az altalaj szerepe nagyobb, mint a szántott talajrétegé.

A víz vegyi tulajdonságai is ugyanilyen fontosak. Kizáró tényezővé válnak, mihelyst a vízben oldódott sótartalom meghaladja a 0,15%-ot, a szódalúgosság pedig a 0,06%-ot.

Ami a levegő páratartalmát illeti, a málna szereti ha az magas. A mi éghajlati viszonyaink mellett, különösen a június-júliusi páratartalom, kedvezően befolyásolná a termés mennyiségét és különösen minőségét. A túl sok csapadék és a magasabb levegőpáratartalom szélsőséges esetben hátrány is lehet, főleg növényvédelmi szempontból.

A talajjal szemben a málna kevésbé igényes. Erre jogosítja felületen elhelyezkedő gazdag és élelmes gyökérrendszere, melyről a tapasztalat azt állítja - nem túl hízelgően - hogy talajzsaroló.

A talajréteg vastagsága azonban a málna sekélyen fekvő gyökérzete ellenére se legyen 50 m-nél vékonyabb. Amennyiben ez, valamint a jó vízháztartás biztosított, akkor a málna a homokos talajtól kezdve az agyagig, sőt tőzeges talajig mindenhol megterem. Kedvenc talaja mégis a homokos vályog, különösen, ha mély rétegu, szerves anyagban gazdag, tápanyaggal és vízzel jól ellátott savas kémhatású (pH: 5,5-6,5, CaCO₃ tartalom: 8% alatt) és az altalaj jó vízelvezetésű.

Szem előtt kell azonban tartani azt is, hogy az egyes fajták talajigénye különböző. Míg pl. a June inkább a kötöttebb talajokat kedveli, a Newburgh a szegény talajokon is megél, s a The Latham a legváltozatosabb talajokhoz is alkalmazkodik.

A málna hőigényét illetőleg különbséget kell tennünk a vegetatív részek, illetve a termés optimális hőigénye között. Míg maga a növény a hűvösebb, kevésbé szélsőséges klímájú vidékeken nő és terem a legjobban, addig a termés a napsugaras, a nap folyamán meleg, éjjel pedig hűvös vidékeken kapja meg jellemző ízét, aromáját és színét. Azt szokták mondani, hogy a híres borvidékek hőmérsékleti viszonyai a málna termelésének is nagyon kedveznek. Ilyen helyeken ugyanis a tél nem nagyon kemény, a nyár pedig napsütéses, de nem túlzottan meleg és aszályos. Az ősz viszont hosszú, így a sarjak tökéletesen beérnek. A nagy meleg ugyanis a málna gyökérzetén keresztül, annak valamennyi életfolyamatát kedvezőtlenül módosítja, míg az érés alatti aszályos hőség a gyümölcs perzselődéséhez és "rásüléséhez" vezet. Különösen, ha az erős napsütés a csapadékszegény időszakban tartós és meleg széllel párosul. Az erős és gyakori szelek nyáron a sarjhatások törésével, télen pedig azok fokozott elfagyásával, valamint a hótakaró elfúvásával okoznak kárt. A széltől védett területek minden esetben előnyösebbek. Úgyszintén az olyan magas fekvésű, vagy lejtős területek is, melyek mentesek a fagyzug kialakulásától.

A terület kiválasztásakor azt se feledjük, hogy a málna fénykedvelő (vadon is inkább az irtásokban és erdőszéleken él). A félárnyékot megtűri, ha kell, de ilyen körülmények közt gyengén terem.

Mivel a fényviszonyokat többek között a fekvés is meghatározza, célszerű, ha a domb- és hegyvidéken a déli- délkeleti és keleti fekvésű lejtőkre telepítjük, míg a melegebb, napsütötte országrészeken az északi, északnyugati vagy északkeleti lejtőkre ültetjük. Míg a lejtőkön a sor iránya lejtőre mindig merőleges, esetleg a rétegvonalakat megközelítő, addig legjobb, ha sík vidékeken az mindig észak-dél irányba halad.

Termelési körzetek

A nagyobb körzetek közül a Duna-kanyar, Nagymaros, az Ipoly völgye, Győr és Bakony környéke jelentős. A Nyírségben Vas és Zala megyékben is találhatók új telepítések. Kisebb telepítések szinte az ország minden részében előfordulhatnak.