morfológia

Gyökérrendszer

A gyökérrendszer a víz és az ásványi sók felvételére szolgál, valamint rögzíti a növényt a talajban. Az erôsebb, vastagabb és hosszabb gyökerek adják a gyökérzet vázát, felelősek a rögzítésért, míg a gyökerek végén elhelyezkedő vékony, rövid gyökérképletek végzik a víz és tápanyagfelvételt.

A gyümölcstermő növények gyökérzetének alakulása két fő típusba sorolható: e szerint lehet fő- és járulékos gyökérrendszer.

Minden magról szaporított gyümölcs főgyökér-rendszerű. Felépítésére jellemző a pozitív geotroposan fejlődő főgyökér és az ebből elágazó másod-, harmad-, illetve sokadrendű oldalgyökerek. Az oldalgyökerek növekedését kevésbé befolyásolja a nehézségi erő, elsősorban a víz- és a tápanyagfelvétel szerint fejlődnek. A gyökerek utolsórendű elágazásai a hajszál-, vagy táplálógyökerek, amelyek vékonyak és rövid élettartamúak.

A vegetatív úton szaporított gyümölcstermő növények járulékos gyökérrendszert fejlesztenek. Az ilyen jellegű gyökérzet alakulására jellemzô, hogy nem fejlődik erőteljes központi gyökértengely (főgyökér), hanem az elsődleges oldalgyökerek megközelítően azonos erősségűek.

A gyökérzet szélességi és mélységi kiterjedése valamint elágazódása függ a növényfajtól, fajtától, a talaj típusától, annak vízháztartásától és tápanyagtartalmától. A gyökerek legnagyobb része a talajfelszíntől számított 30-80 cm közötti talajrétegben helyezkedik el, de egyes gyökerek 2-3 méteres mélységbe is lehatolhatnak. Legmélyebben gyökerezők a magról szaporított vadalanyú gyümölcsfák. Lényegesen sekélyebben gyökereznek a vegetatív úton szaporított gyenge növekedésű alanyokon lévő fák. Legsekélyebben gyökeresednek a bogyós gyümölcsű fajok, ezen belül is a szamóca.

A gyökérzet kiterjedése és elágazódása különböző talajtípusokon eltérő. A laza, homokos, könnyebben kiszáradó talajokon a gyökerek mélyebbre hatolóak, míg a kötöttebb és nedvesebb talajokon sekélyebben helyezkednek el. Jobb tápanyag- és vízellátású talajban ugyanaz a növény kisebb gyökérrendszert nevel, ugyanakkor nagyobb mértékben ágazódik el, mint a tápanyagban szegény, rossz vízgazdálkodású talajban.

A gyökerek növekedését a fent említetteken kívül befolyásolja még a talaj levegőellátottsága, hőmérséklete és a talajművelési mód. A legtöbb gyümölcsfaj nem bírja a kötött, rossz levegőellátottságú talajokat, sőt ha ehhez magas talajvízszint is párosul, akkor arra a területre nem szabad gyümölcsöst telepíteni. A gyümölcsfajok, illetve fajták gyökerei eltérő hőigényűek, de általában elmondható, hogy a gyökér fejlődéséhez szükséges hőmérsékleti minimum 4-7 °C, az optimum 17-24 °C, míg a gyökérnövekedés 35 °C fölött leáll.

Egyes alanyok és gyümölcsfajok (pl.: alma, málna, szeder, meggy, szilva) sarjakat fejleszthetnek, melyek tősarjak (a) és gyökérsarjak (b) lehetnek. A tősarjak a gyökérnyakból, a gyökérsarjak pedig a talajfelszínhez közel eső gyökerek járulékos rügyeiből fejlődött hajtások.

A sarjképzési hajlam egy-egy fajta értékelése szempontjából a felhasználás célját tekintve lehet előnyös és hátrányos tulajdonság. Például a nagy sarjképzési hajlam a vegetatív úton szaporított alma és körte alanycsemete elôállításnál előnyös, míg a termő ültetvényben hátrányos tulajdonság.