szamóca

Művelési rendszerek

A szamóca művelési rendszerét a termesztés célja valamint az ültetvény tervezett élettartamához és a fajta sajátosságaihoz igazított sor- és tőtávolság határozza meg. A szamócát szabadföldön és termesztő berendezésekben is termesztik, amely szintén befolyásolja az alkalmazható művelési rendszert.

A soros művelés jellegzetessége, hogy a szamócasorok egymástól egyenlő - 70-80 cm-es - távolságra vannak. A tőtávolság a soron belül 25-30 cm. E művelési mód használatakor az ültetvény ápolási munkái könnyen elvégezhetők, az állomány megvilágítottsága és szellőzöttsége kielégítő. A szabadföldi termesztésben elterjedt művelési mód, többéves termesztésre alkalmas. Keskenyebb soros (40-50 cm) változata a hazai fólia alatti szamócahajtatásban használatos, de itt csak egy- maximum kétéves kultúraként.

Az ágyásos termesztés egyéves szabadföldi termesztésnél és hajtatásnál alkalmazható. A 120-160 cm széles ágyásokba 30-40 cm sor- és 15-20 cm tőtávolságra ajánlott telepíteni a szaporítóanyagot.

Az ikersoros bakhátas művelés a szabadföldi termesztésben világszerte alkalmazott eljárás. A bakhátak 15-30 centiméter magasak, 70-90 centiméter szélesek, a bakhátak közötti távolság 55-60 cm. A bakhátakra telepített ikersorok közötti távolság 30-40 cm, a tőtávolság 25-30 cm. A bakhátakat rendszerint fekete színű fólia leterítésével takarják, de használhatnak fehér- és füstszínű fóliákat is. A talajtakarásos bakhátas termesztés számos előnye közül kiemelkedôk a következők:

• Csökken a gyomok elleni védekezés szükségessége.
• A gyümölcsök 2-3 nappal korábban kezdenek érni, áruértékük növekszik.
• Nem tömörödik a talaj, nem rongálódik szerkezete, így a jobb szerkezetű talajban a gyökérzet jobban funkcionál.
• Csökken a talaj párolgása, ritkábban és kevesebbet kell öntözni.
• Az eső és harmat hamarabb felszárad, melynek következtében csökken a botritisszel fertőzött bogyók aránya.
• A gyümölcsök a talajjal nem érintkeznek, tisztábbak maradnak és áruértékük növekszik.
• A takarófólia kilyukasztása, leterítése, a palánták ültetése majd a fólia összegyűjtése teljesen gépesíthető.
• 2-2.5 °C-kal növeli a talaj hőmérsékletét.
• Az öntözés és a tápoldatozás a bakhátakon - az ikersorok között - elhelyezett csepegtető csövekkel egyszerűen megoldható.

A talajtakarásos bakhátas termesztés hazai terjedésének legnagyobb akadálya (hátránya) a beruházásához szükséges többletköltség.

A konténeres termesztést a szamóca hajtatásában élenjáró holland és belga termelők alkalmazzák. A módszer megköveteli a leggondosabb tápanyagellátást, növényvédelmet és egyéb technológiai elemek alkalmazását is (CO₂-trágyázás, poszméhes megporzás). A konténeres módszer közel áll a hagyományos bakhátas kultúrákhoz. A módszer lényege, hogy 5-8 literes műanyag zacskókat vagy vödröket töltenek meg komposzt és érett istállótrágya keverékével. Egy zacskóba 3-4, egy öt literes vödörbe 4-6 szamócapalántát ültetnek.

A függőleges fóliazsákos muvelési rendszert Olaszországban fejlesztették ki. Amíg a hagyományos telepítési rendszerekben általában 8-12 növényt telepíthetünk m²-ként, addig a függőleges fóliatömlőkbe ültetett tövekbôl 50 darab jut egy négyzetméterre, tehát a tetőig kihasználható a termesztő berendezés légtere. Attól függően, hogy mi viseli a termesztőközeg súlyát, két típust különböztetünk meg: a 12-15 cm átmérőjű megtöltött tömlőket a termesztő berendezés vázszerkezetére akasztják, vagy a zsákok a talajra állítva saját maguk viselik súlyukat. Ez utóbbi típus 35 növény/m² telepítési sűrűséget tesz lehetővé. Az igen sűrű telepítés következtében olyan költséges technológiák is alkalmazhatók, mint a hőmérsékletszabályozás és világítás, amelyek egyéb művelési rendszerben nem térülnek meg. A függőleges fóliazsákba ültetett szamóca 10-12 kilogrammot terem m²-ként.

A szamóca hidrokultúrás - talaj nélküli - termesztését Izraelben dolgozták ki. A módszer lényege, hogy a gyökerek zárt műanyag csatornába lógnak, melyben tápoldat csordogál. A tápoldatot számítógépes program folyamatosan, automatikusan ellenőrzi, korrigálja a tápelemek helyes arányát és a tápoldat töménységét. Az optimális táplálás megengedi, hogy évente több ciklusban hasznosítsák a berendezést, de beruházási költsége így is csak évek alatt térül meg.