szamóca

Származás

A Fragaria nemzetség keletkezési és fejlődési központjának Kelet-Ázsiát tartják. A vadon élő szamócafajok valószínűleg már a jégkorszak végén megtelepedtek Európa, Ázsia és Amerika erdeiben. Már az ősember is kedvtelve gyűjtögette termését. A szamócáról a legkorábbi írásos emlékek a római korból származnak, Vergilius, Ovidius és Plinius is említette mint vadon termő növényt, termesztésbe vételére azonban csak jóval később került sor, a gyümölcs gyűjtögetése kielégítette az igényeket.

Az erdei szamócát ( Fragaria vesca L. ) már a XV. században termesztették a franciák és a belgák. A XVIII. századtól egy másik európai származású fajt is (kerti szamóca - Fragaria moschata Duch.) termesztésbe vontak, bár különleges zamata ellenére - valószínűleg gyenge termőképessége miatt - nem tudott nagy népszerűségre szert tenni.

A korszerű szamócatermesztés szempontjából legjelentősebb fajok az amerikai kontinensen keletkeztek (F. chiloensis L., F. virginiana Duch.), melyek keresztezéséből alakult ki a modern szamócatermesztés alapjául szolgáló, nagy gyümölcsöt termő Fragaria ananassa Duch. faj.