Biológiai alapok

A metszés hatása

Ha a metszetlen tőkét a metszetthez viszonyítjuk, akkor a főbb eltérések a következők:

nagyobb fürthozam,
termése:

lényegesen kisebb cukorfokú,
nagyobb savtartalmú,

bora:

kevésbé finom,
kissé zöld- vagy kocsányízű,
kisebb cukormentes extrakt-tartalmú,

kifejezetten gyenge hajtásnövekedés,
alternáló (hullámzó) termésmennyiség.

A metszetlen tőkék egyedi teljesítőképessége (halmozott termésmennyisége és cukortermelése) a metszett tőkéét meghaladja de ennek ellenére megállapítható, hogy évről évre egyenletes mennyiségű és jó minőségű termést elérni csak rendszeres metszéssel lehet.

A metszés célja

Az adott ültetvényszerkezetnek legjobban megfelelő tőkeformák a lehető leggyorsabb alakítása, s a rendelkezésre álló tér termőfelülettel minél előbbi betöltése.
A kialakított művelésmód alakjának fenntartása évről évre, ezáltal kezelhetőség biztosítása.
A termőegyensúly fenntartása, és a termésmennyiség beállítása.

Metszés biológiai alapjai

A kihajtás erőssége, csúcsdominancia

Csúcsdominancia az a jelenség, amikor a növény a magasabb helyzetű szerveit (rügyeit, hajtásait) fejleszti erősebben. Ennek következménye, hogy egy függőleges vesszőn csak a felső rügyek hajtanak ki. A csúcsdominancia a vessző helyzetének megváltoztatásával mérsékelhető, vagy jelentkezésének helye megváltoztatható.
Ezért ha egy vesszőt leívelünk, akkor az alapi része kerül csúcsi helyzetbe, és ezért ott is kihajt ellentétben a függőleges helyzetűvel. A vessző vége fejlettebb rügyeket tartalmazott, ezért ott is erős marad a kihajtás.
Ha a vessző eredési helye közelében szeretnénk hajtást kapni akkor a következő lehetőségek vannak:

Rövid metszési elem alkalmazása, mert kis távolságon nincs jelentős különbség a csúcsdominanciában, és várhatóan minden világos rügye ki fog hajtani. Ez rövid metszést vagy ugarcsap használatát jelenti.
Hosszú metszési elemet ugarcsap nélkül csak leíveléssel használhatunk, mert csak így hajtanak ki az alapjához közel eső világos rügyek.

A rügyek fejlettsége és így termékenysége sem azonos egy vesszőn belül sem. Legfejletlenebbek a rejtett rügyek, majd az alapi rügyek következnek. A legfejlettebbek a világos rügyek, de helyzetüktől függően különbözhet a termékenységük.
A convar. Pontica fajták alapi rügyeiben is differenciálódhat termés, míg a convar. Occidentalis fajták alsó világosrügyeiben csak kevés, a convar. Orientalis fajták nem alakul ki fürtkezdemény.
Általánosan megállapítható, hogy a vesszőn a magasabb rügyemeletek felé haladva egy darabig növekszik a rügyek termékenysége, majd csúcs közelében csökken. Ennek oka a rügy differenciálódása idején jelentkezett időjárás illetve a beérésig rendelkezésére álló idő lehet.

Termőegyensúly

A tőke termőegyensúlyban van, ha évrol évre folyamatosan jó minőségű és mennyiségű termést hoz a megfelelő hajtásnövekedés mellett. Az évjáratok közötti különbség okozhat változásokat, de ezek nem drasztikusak.
A termőegyensúly gyakorlati megközelítésére az "Y/n" arány szolgál. "Y" a termésmennyiség, "n" pedig a szüretet követő metszéskor lemetszett venyige tömege. Termőegyensúly esetén 4 és 6 közötti értéket kapunk. Ha az eredmény kisebb, akkor vegetatív, ellenkező esetben pedig generatív túlsúlyról beszélhetünk.

Terhelés, fitotechnikai mutatók

Terhelésnek nevezzük az egységnyi területre vagy tőkére vonatkoztatott világos rügyek, hajtások vagy fürtök számát. Ennek megfelelően többféle terhelésről beszélhetünk rügyterhelésről, hajtásterhelésről és fürtterhelésről.
A terhelés növekedésére a legtöbb fajta nagyobb terméssel, de rosszabb minőséggel reagál.

A legfontosabb fitotechnikai mutatók:

A rügytermékenységi együttható: (RügyTE) kifejezi az egy világos rügyre jutó fürtök számát.
Kiszámítása: összes fürtszám osztva a metszéskor meghagyott világos rügyek számával.
Ez az érték általában 1-1.2 körül alakul.
Függ a fajtától, metszésmódtól és az ültetvény kondíciójától is.
A metszés tervezésénél (optimális terhelés beállításához, termésmennyiség tervezésénél) használatos.
A relatív termékenységi együttható: (RTE) kifejezi a hajtásonkénti fürtszámot.
Kiszámítása: összes fürtszám osztva az összes hajtás számával.
Ez az érték általában 0.2-1.3 körül alakul.
Függ az ültetvény kondíciójától.
Fitotechnikai munkák értékelésénél a leghasználatosabb, hiszen a meddőhajtások számától függ a leginkább.
Az abszolút termékenységi együttható: (ATE) kifejezi a termőhajtásonkénti fürtszámot.
Kiszámítása: összes fürtszám osztva az összes termőhajtás számával.
Ez az érték általában 1-2.2 körül alakul.
Függ a fajtától, a metszésmódtól és az ültetvény kondíciójától.
Fitotechnikai munkák értékelésénél a leghasználatosabb.