A gyökérrendszer feladata a növény rögzítése, tápanyaggal és vízzel való ellátása. Eredetileg a szőlőnek (mivel kétszikű növény) főgyökérrendszere lenne (lásd. magonc), de a vegetatív szaporítás miatt járulékos gyökérrendszer alakul ki.

Főgyökérrendszer olyan gyökérzet, amelynek van egy főtengelye (főgyökér), mely a belőle eredő oldalgyökereknél fejlettebb.

Járulékos gyökérnek nevezzük azokat a gyökereket, amelyek nem a gyökér tenyészőkúpjából képződnek, hanem a szárrendszer valamely szervéből. A szőlő bármelyik vegetatív részén képes járulékos gyökeret fejleszteni.

A szőlő járulékos gyökérrendszerének részei:

Gyökérnyak a gyökértörzs talajfelszínhez közeli, felső része. Innen erednek a harmatgyökerek. Botanikai értelemben nem tekinthető gyökérnyaknak, mert szár eredetű szerv részéről van szó.

Gyökértörzs a vegetatív szaporításhoz (pl.: dugványozás) felhasznált szervből (pl.: vessző) származik. Belőle erednek a járulékos gyökerek, melyek egyenként a főgyökérrendszerhez hasonlítanak.

Harmatgyökerek a gyökértörzs felso végénél (gyökérnyak) fejlődő járulékos gyökerek.

Léggyökerek a szőlő talajfelszín feletti részeibol erednek. Esetleg a talajba is behatolhatnak, ilyenkor megerősödnek, egyébként könnyen kiszáradnak. A Muscadinia alnemzetségbe tartozó szőlőfajok képesek hosszan lecsüngő léggyökereket fejleszteni. Hazánkban is, párás meleg idő esetén a talajfelszín közelében a tőkék idős részeiből pirosas színű léggyökér-képződmények jelenhetnek meg.

Oldalgyökerek a gyökértörzs középső szakaszán (főleg noduszokból) eredő járulékos gyökerek.

Talpgyökerek a gyökértörzs alsó végénél fejlődő járulékos gyökerek.