Bélszövet (2.) tölti ki a szár közepén elhelyezkedő bélüreget. A bélüreg a szár folyamán nem folytonos, a noduszoknál diafragma (1.) választja szét őket.

Bélüreg (1.) a fásszárak elpusztult bélszövetű belső része.

Fatest (2.) (5.) a fás szár belső, vízszállító szöveteinek összessége. A bélüreget veszi körül, bélsugarak tagolják. Geszt és szijács részeket különböztetünk meg benne.

Bélsugarak (6.) a fatest hosszmetszetén, sugárirányba futó sejtsorok. A szár flexibilitását biztosítják.

Geszt a fatestek már nem működő, rendszerint jelentősebben színezett, belső rétege.

Szijács a fatest működő, rendszerint világos színű, külső rétege.

Háncstest (3.) (3.) a fás szár külső, asszimilátumokat szállító szöveteinek összessége. Kemény- (1.) és lágyháncs (2.) rétegeket különböztetünk meg benne. Ezen rétegek száma a barázdás oldalon a legkevesebb, és a hasi valamint a háti oldalon a legtöbb. Az epidermiszhez a háncskorona (3.) van a legközelebb.

A hajtások felszínét epidermisz (2.) takarja, mely a hajtás vesszővé érésekor fajtára jellemző módon elparásodik, elszíneződik. Csernél és az ennél idősebb szárakon már héjkéregnek nevezzük a lassan leválló külső részt.

Héjkéreg (1.) a fásszárú növények idős részeit borító, változatos kialakulású, vastagságú, levállású bőrszövetrendszer, mely többségében para-, kisebb részében idős háncsszövetből áll. A V. vinifera-nál szalagos leválású.