ökológia Edafikus tényezők


A talaj hatása kettős. Direkt módon is hat a növényre, hiszen a gyökérzet a talajból veszi fel a vizet és a benne oldott anyagokat. A talaj felett kialakuló klíma befolyásolásával pedig indirekt módon hat a növényre. A tapasztalatok alapján néhány összefüggés:

A palás, dioritos, porfir anyakőzetű talajok testes, színben gazdag, finom, eleinte kevésbé kellemes, de később igen szép, lágy vagy közepes savtartalmú borokat adnak.

A gránit eredetű talajokon lágy vagy közepesen savas, gyorsan fejlődő, testes borokat adó termést kapunk.

A homokkő eredetű talajok viszonylag lágy, testes, zamatos, tüzes, olykor különleges föld- (mandula) ízu, gyorsan fejlődő minőségi bort adnak.

A vulkanikus kőzetmálladékkal keveredett, s különösen a tufából képződött talajok nehéz, testes, savas, tüzes, különleges zamatú, kiváló minőségű, lassú fejlődésű, lassan öregedő borokat adnak. Ezek a legerősebb borjellegképző talajok.

A meszes talajokon általában savban gazdagabb termést kapunk, mint a mészben szegényebb talajokon. Közepes mésztartalmú, de tápanyagban gazdag talajokon kemény, de emellett testes, zamatos, tüzes, jelleges, gyorsan tisztuló, tartós bort kaphatunk. Nagy mésztartalmú talajokon savas, kevés alkoholt tartalmazó, jellegtelen, de jól tisztuló, könnyen kezelhető borok ("meszes borok") nyerhetők, melyek pezsgőkészítésre kiválóak. (Oka valószínűleg az lehet, hogy a mész akadályozza a minőségre kedvezően ható kálium felvételét.)

A mészköves, dolomitos talajok borának jellege erősebb, mint ugyanazon borvidék meszes, de magnéziumszegény talajainak boraié.

A lösztalajokon színben gazdag, közepes extrakttartalmú, illatos, zamatos, alkoholban gazdag borokat kapunk. Mind a fehér-, mind a vörösborszőlő-fajták termesztésére kiválóan alkalmas, azonban hazánkban a löszön termesztett vörösborok minőségben felülmúlják a fehérborokat. (pl.: Szekszárd, Villány)

A homoktalajú ültetvények bora többnyire lágy, extraktban szegény, jellegtelen, gyorsan fejlődő, gyorsan elöregedő, de alkoholban gazdag lehet. A humuszos, lösszel kevert homok igen jó szőlőtalaj, ezeken jellegzetesebb, testesebb, színanyagban viszonylag gazdagabb, állóképesebb borokat kapunk, mint a gyenge homoktalajokon.

A melegebb, jobb hőgazdálkodású talajokon (meszes, sötét színu, lejtőtörmelékes, kavicsos, nem túl száraz jellegű) általában jellegzetesebb, jobb minőségű bor nyerhető, mint a hideg talajokon.

A humuszban gazdagabb talajok borainak cser és színanyagtartalma gazdagabb, mint a humuszban szegény talajoké.

A talajoknak a termés és a bor jellegére és minőségére gyakorolt hatása nem azonos mértékben nyilvánul meg minden fajtánál.

A szolgáltatásban szereplő szövegek és képek nem másolhatók, nem jeleníthetők meg más szolgáltatásban, kiadványban a GATE Kertészeti Tanszékének írásos engedélye nélkül!