paprika

Paprika hajtatása

Paprika hajtatási időszakok és termesztőberendezés igény

A paprika kiültetésének javasolható időpontjai és a szükséges termesztőlétesítmény

Az ültetési idő függvényében tervezhető hozamok

A paprika palántanevelésének időtartama

Fobb szaporítási időpontok a paprika hajtatásban

Általában 6x6, 7x7 vagy 8x8 cm-es tápkockákat használunk. Korai ültetéshez 5x5 cm-es tápkocka, majd 10 cm-es cserép használatos.

Ültetéskor a m²-enkénti toszám determinált fajtából 15-25 tő/m², folytonnövő fajtáknál pedig 8-15 tő/m². Támrendszeres termesztésnél őszi hajtatáshoz 5-7 tő/m², tavasszal 5-6 tő/m² szükséges.

A hajtatott paprika munkaerőigénye m²-enként 0,8-1,4 munkaóra a tenyészidő hosszától és a művelés módjától függően.

Paprika hajtatás munkaóra igényének megoszlása

Termesztoberendezésekben: Fóliasátor (kis légteru, nagy légterű), üvegház, műanyag növényházak

Öntözési módok:

• Felső öntözés (tápanyagutánpótlással kombinálható)
• Árasztásos öntözés: a palántákat enyhe bakhátra ültetik, a bakhátak között folyik az öntözővíz
• Csepegtető öntözés: (tápanyagutánpótlással kombinálható)

Tápanyagutánpótlás:

Szorosan kapcsolódik az öntözési módokhoz. A felső, ill. csepegtető öntözéssel tápoldat adható ki, míg az árasztásos öntözés elott szilárd műtrágyát szórnak ki a sorok közé, azt esetleg sekélyen bekapálják.

Tápanyagutánpótlás a termesztés során:

Tápkockás palánta: A magvetést követően tűzdelésig nincs szükség általában tápanyagutánpótlásra, a csírázó növény tápanyagigényét a mag biztosítja. Éppen ezért a szaporítóföld ne tartalmazzon semmiféle plussz tápanyagot. Legalkalmasabb egy 50-60% tőzeget és 40-50% homokot tartalmazó közeg, esetleg tiszta tőzeg, melynek pH értékét be kell állítani 6-6.5 körüli értékre. Az ebben a stádiumban a talajba kevert szervestrágya, vagy öntözéskor kijuttatott műtrágya csírázásgátló és gyökérperzselést okozhat. Közvetlen tűzdelés (pikírozás) előtt sor kerülhet foszforsúlyos komplex műtrágyás beöntözésre, 0.1%-os töménységban. A tűzdelés tápkockába vagy tejfölös pohárba történik, az itt alkalmazott közegek már tartalmaznak tápanyagot. Néhány tápkocka recept:

• 100% felláptőzeg (PAX, Novobalt, balti, stb) + 1.8 kg/m3 PG MIX vagy Peat MIX + a pH beállítására általában 4-5 kg/m3 Futor
• 1/3 tőzeg + 1/3 érett szerves trágya + 1/3 homok + 2 kg/m3 szuperfoszfát
• 80% felláptőzeg + 20% homok + 1.5 kg/m3 Buviplant A + 4 kg/m3 szuperfoszfát + a pH beállítására általában 3-4 kg/m3 Futor

A tápkockák tápanyagtartalma általában elegendő a kiültetésig, 1-2 magasabb foszfortartalmú műtrágyával való beöntözés a kiültetés előtti időszakban szükséges lehet, 0.1-0.2%-os töménységben.
Kiültetés után szintén ajánlott 1-2 alkalommal magas foszfortartalmú mutrágya 0.15-0.2%-os töménységű oldatával történő beöntözés, az oldat EC értéke max. 3.
Virágzásig célszerű 1:1.3-1.5 nitrogén/kálium arányú, 2.8 körüli EC értéku tápoldatozást végezni, tartósan borús idoben az EC felmehet 3-ig. A kiadott műtrágya mennyisége a talajvizsgálati eredményekhez idomuljon, kb. heti 1.5 dkg/m2 komplex műtrágya formájában, árasztás esetén valamivel nagyobb adagok szükségesek, a rosszabb hatékonyság következtében.
Amennyiben a kötődés megfelelo, a későbbiekben a tápoldat EC értéke max. 2.5 legyen, a kiadatt adagok a paprikabogyók számának emelkedésével nőnek és a N/K arány 1:1- hez közelíthet fokozatosan, teljes terhelés esetén (nyáron) a N/K arány 1.2:1, a kiadott adagok nagysága elérheti a 3-3.5 dkg/m2-t.
ősszel, mikor kevesebb már a fény (ez gyakran már augusztus közepétől érvényes) fokozatosan vissza lehet térni az 1:1.4-1.6 N/K arányhoz. Néhány irodalmi hivatkozással ellentétben javasolható, hogy az utolsó szedésig folytassuk a tápanyagutánpótlást, ugyanis túl korai leállás esetén az utolsó paprikák szemlátomást kisebbek lesznek.

Palántanevelés:

A palántanevelés a magvetéssel kezdodik. Fontos, hogy a szaporítóföld tápanyagban szegény, közel semleges kémhatású (pH=6-7) legyen. Ezen követelményeknek jól megfelel egy 50% felláptőzeg (balti) + 50% homok + 1.5 kg/m3 Futor összetételű közeg. Semmiféleképp nem ajánlott műtrágya, de szerves trágya bekeverése sem, mivel a különböző eredetű sók csírázásgátló és gyökérperzselő hatással bírnak. Célszerű a vetést szaporítótálcába vagy 2-2.5 cm átmérőjű lyukakkal rendelkező tálcába végezni. Ez utóbbi megoldás során a tuzdelés után folyamatosan tudnak a palánták tovább fejlődni, nem éri őket stresszhatás, így néhány nappal hamarabb lesz kész, erősebb palántánk. Előbbi esetben 400-500 magot vetünk egy tálcába. Vetéskor a szaporítóföld megfelelően nedves állapotú legyen, ezt egy alulról történő felszívatással érhetjük el. Javasolható a magvak kézmeleg vízben történő néhány órás áztatása vetés előtt. Így 1-2 napos koraiság érhető el a palántanevelésben. Fontos, hogy a szaporítóföld hőmérséklete a vízzel való felszívatás után elérje legalább a 26-28°C-ot. Előnyös, ha vetés után nem takarjuk rögtön a magokat, csak a vetést követő napon. Így mintegy hagyjuk, hogy a csírázás idejére elegendő oxigént "szívjanak magukba" a magvak. Takarásra télen megfelelő a perlit, később 50% szaporítóföld + 50% homok keverékkel célszerű a takarást megoldani. Enyhe belocsolást követően - mely leginkább 0.1% Chinoin Fundazol + 0.2% Cineb 80 oldatával történjen - fóliával takarjuk a talajt. Így később nem szárad ki a talaj és nem kell a kelésig öntözni.
A talaj hőmérséklete 26-28°C legyen folyamatosan. A csírázást követően szikleveles stádiumban nappal 18-20°C, míg éjszaka 16-18°C-ot tartsunk, a talaj kb. 20°C-os. A tűzdelés 2 lombleveles állapotban (sziklevelek + 2 levél) történjen az meg. Ajánlott a tűzdelés után egy palántadőlés elleni, az egész gyökérzónát átáztató beöntözés. (Chinoin Fundazol+Cineb 80 vagy Buvicid K vagy Dithane M45). Maga a tűzdelés történhet tápkockába (6x6 - 8x8 cm), tejfölös pohárba vagy palántanevelo pohárba. A korai kiültetésekhez nagyobb, a későbbiekhez kisebb tápkocka-, vagy pohárméret a megfelelő, illetve indokolt. A kitűzdelésre felhasználandó talajkeverék összeállításánál fontos, hogy megfelelő tápanyagszintet biztosítsunk benne a növények számára, vagyis a közeg összeállítása során szerves, ill. műtrágyát keverjünk be. Kiemelten fontos a palántáknak a magas foszfortartalom, mely a jó gyökérképződés és a későbbiekben a jó termékenyülés, termőképesség elofeltétele. A tápkockaföld legyen fertőzési forrásoktól mentes - a gyakori palántadőlés nagy mértékben kiküszöbölhető az "olcsó" erdei földek használatának mellőzésével - jó szerkezetű, levegős, hogy szép, egyenletes gyökérzet fejlődhessen, legyen újranedvesíthető, vagyis a korszerű talajkeverékek összeállításánál nehezen kikerülhető a savanyú felláptőzegek használata. Az erdei vagy lombföldek ugyan szinte ingyen állnak rendelkezésre, de nagyon gyakran tele vannak rovar-, gomba-, és vírus eredetű károkozókkal. Felesleges kockázatot vállalunk alkalmazásukkal és viszonylagos olcsóságuk utólag igen gyakran megkérdojelezhető! Ennek szellemében, íme néhány talajkeverék receptje:

• 1/3 érett szervestrágya + 1/3 tozeg (lehet esetleg hazai síkláptőzeg) + 1/3 homok + 2 kg/m3 szuperfoszfát
• 80% tozeg + 20% homok + 4 kg/m3 szuperfoszfát + 1.5 kg/m3 Buviplant A (savanyú tőzegek használata esetén 3-4 kg/m3 Futor bekeverése szükséges a pH beállítására)
• 100% savanyú balti tőzeg + 4 kg/m3 szuperfoszfát + 1.5 kg/m3 Buviplant A + 4-5 kg/m3 Futor a tőzeg pH értékének függvényében

Kaphatók kész tápkocka földkeverékek is, melyek általában drágábbak, mint a házilag előállított keverékek, minőségük többnyire jó, de mindenféleképp ajánlható a gyakorlatból még nem ismert új közegek bevizsgáltatása talajlaboratóriumban.
A tűzdelés után célszeru a palántákat éjszaka mintegy 18, napfényes időben nappal 25, borús időben 20°C-on tartani. Ha a palántanevelő felület nagysága megengedi, miután a lombozat összeér, a palántákat célszerű szétrakni, így a növények szára erősebb lesz, nem nyúlnak meg és később jobban fognak kötni, kisebb lesz az esély az elrúgásból eredő terméskiesésre. A palántanevelés utolsó 2 hetében már előfordul, hogy szükség lesz némi tápanyagkiegészítésre, ez általában 1-2 magas foszfortartalmú műtrágyával végzett, 0.1-0.2% töménységű tápoldatozást jelent. Ennek szükségességéről a tápkockaföld EC, illetve AM értékének mérése után tudunk dönteni, hisz annál értékesebb a palántánk, minél több tápanyagot sikerül a nevelés ideje alatt "belepumpálnunk", s ha elfogynak a talajból a belekevert tartalékok, azokat pótolni érdemes.
A palántanevelés hossza a legkorábbi kiültetésekhez mintegy 10-12, az őszi hajtatásra, július közepi, végi kiültetésekhez 6 hét. A kiültetésre legmegfelelőbb állapot - foként az újabb, érzékenyebb hibridek esetében - a zöld, de maximum fehérbimbós állapot, a későbbi ültetés a növényeket megviseli, megterheli, aminek eredménye gyakran az első, igen értékes kötések elrúgása, de legalábbis az ilyen stádiumban kiültetett növények növekedésének visszamaradása lesz.

Növénysűrűség:

6-8 növény/m2, fajta növekedési erélytől, technológiától függően.
A termesztési időszaktól függ a megválasztott fajta, korai, fényszegény időszakban a kis fényhiányérzékenységu fajtákat lehet csak eredményesen termeszteni. Ezek általában a hegyes zöld típusba tartozó fajták. Őszi hajtatásban az utóbbi 1-2 évben előtérbe kerültek a tövön jól tárolható fajták, melyek sokkal lassabban pirosodnak be, így nem kell folyamatosan, az alacsonyabb árú szeptember-októberi időszakban szedni, csak november-decemberben egy-két alkalommal, s később megjelenve a piacon nagyobb áron értékesíthetők.
A folytonnövő fajták csak támrendszer mellett termeszthetők, ez alapján létezik:

• metszett (1,2, ritkán 3 szálra): nagyobb munkaerőráfordítással (metszés, madzagra tekerés) nagyobb bogyóméret szedheto kisebb töréskárral és könnyebben, szellősebb az állomány, egyre inkább terjed a minőség felértékelődésével párhuzamosan, általában némileg kevesebb termés szedhető növényenként (a jobb megvilágítottság miatt nem feltétlenül, ugyanis jobb a kötődés!)
• kordonos technológia: két oldalról meg kell támasztani a növényeket, általában valamivel nagyobb mennyiség, de rosszabb minőség szedhető és a növényvédelem is nehezebb, kevésbé hatékony, hisz sűrű az állomány

Növényápolási munkák:

kötözés, metszés (villás elágazás egyik ágát visszatörjük), szellőztetés, öntözés, sorközlazítás, gyomlálás

Szedés:

korai hajtatásban hetente, majd fokozatosan a nyári időszakban 2 hetente

Növényvédelem:

Részletesen.
A dohány mozaik vírus elleni védekezés leghatékonyabb formája rezisztens fajták termesztése. A vírusvektorok (tetvek, üvegházi molytetű) gyérítése elengedhetetlen. Töréssel járó növényápolási munkák után (szedés, metszés), különösen hűvös, párás viszonyok közt botrítisz elleni védekezés javasolt. Általános szempont, hogy hűvös időben is szükség van szellőztetésre, akár a fűtés egyidejű üzemeltetésével. Gombás megbetegedések kockázatát csökkenti a vegetációs fűtés, hisz alulról felszárítja a növényeket. Őszi hajtatásban, sűrű, rosszul szellőző állományokban gyakori a feoramuláriás levélfoltosság.